Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagykövet asszony, elkerülhetetlen volt ez a visszacsapás Gázában és szükségszerűen ilyen nagy méretű?

– Izrael 2005-ben egyoldalú lépéssel kivonta katonáit a gázai övezetből, s abban reménykedtünk, hogy miután távoztunk onnan és eltávozott a nyolc ezer zsidó telepes is, végre békés lesz ez a térség. Sajnos nem ez történt. A palesztin választásokon a Hamász került Gázában hatalomra és 2007 júniusában kiszorították a Fatahot, s Gázát teljesen ellenőrzésük alá vonva, olyan szélsőséges rezsimet hoztak létre, amely nem ismeri el sem Izraelt, sem a nemzetközi szerződéseket, nem utasítja el a terrorizmust, vagyis elveti a rendezés alapelveit. Izrael igyekezett önmegtartóztató lenni egészen idáig, de végül megelégelte a folyamatos provokálást, a szüntelen rakétatámadásokat. Minden kormánynak kötelessége megvédeni állampolgárait.

- Csakhogy e hadművelet akkora méretű, hogy még az Izraellel baráti viszonyban lévő országok is bírálják, mert aránytalanul nagynak tartják. Mit tudna válaszolni nekik?

– Mindenekelőtt azt, hogy teljességgel összhangban van az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyével, amely feljogosít az önvédelemre. S nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Hamász cinikus módon bújik a civilek mögé és közé, fegyvereket, robbanóanyagokat tárol mecsetekben, kórházakban, vagy éppen az egyetemen, ahol valóságos fegyvergyár működött. Egyébként az Európai Unió is terrorista szervezetként tartja számon a Hamászt, együtt Kanadával, az Egyesült Államokkal, Japánnal, Ausztráliával. Izrael – szintén összhangban a nemzetközi joggal – mindenesetre próbálja a minimumra korlátozni a civil áldozatokat, például olyan módon, hogy röpcédulákat leszórva a levegőből előre felhívjuk a figyelmüket valamely célpont bombázására. A maga rakétatámadásaival a Hamásznak viszont egyetlen célja a civilek eltalálása, ők nem tesznek semmiféle különbséget katonák és civilek között.

- Az önök bírálói azt mondják, hogy ez a gázai hadművelet szorosan kapcsolódik az izraeli választásokhoz, mivel mind a Kadima, mind a Likud párt bizonyítani akarja keménységét. Mennyi ebben az igazság?

– Szerintem ez teljesen téves értelmezés. Izrael nagyon is türelmes volt nagyon sokáig, bevonta például Egyiptomot is, hogy hasson a Hamászra: hagyja abba az izraeli civilek elleni támadásokat. Tavaly júniustól volt egy féléves tűzszüneti megállapodás is egyiptomi közvetítéssel, de a Hamász rakétái ez idő alatt is rendszeresen becsapódtak izraeli településekre. S amint december 19-én ez a sajátos fegyverszünet lejárt, azonnal nagy számú rakétát zúdítottak ránk. Talán éppen ők okoskodtak úgy, hogy a választások közeledtével Izrael visszafogja magát. Sokféle teória lehet, a tény viszont az, hogy még az – Izraelt rendszeresen bíráló – egyiptomi külügyminiszter is a Hamászt hibáztatta. Kairó december 19-én éjszaka próbált összehozni egy tárgyalást a Hamász és a Fatah között, de a Hamász elérhetetlen volt.

- Egy másik választás is esedékes az idén, Gázában. Beszámolók szerint a gázai viszonyok miatt a Hamász népszerűsége rohamosan csökkent e hadműveletek előtt. Lehetséges, hogy e tendencia megfordítása végett szándékosan provokálta ki az izraeli csapást?

– Nem hiszem, hogy ami most történik, az növelné a Hamász gázai népszerűségét. Az emberek szeretnek békében, nyugodtan élni, dolgozni, családjukat biztonságban látni. S a gázaiak szeretnének végre már jobban élni. Gázában most mindennek az ellenkezőjét tapasztalják. Izrael nem gátolja a humanitárius segélynyújtást és nem tekinti célpontnak a civileket. Mi a szélsőségesek, a terrorizmus és egy ilyen rezsim ellen léptünk fel, egy olyan szervezet ellen, amely meg akar minket semmisíteni, le akarja rombolni Izraelt.

- Még pár nappal e konfliktus előtt is tele volt a világsajtó cikkekkel, amelyek nagy reményeket fűztek a közel-keleti békefolyamat felújításhoz, nagy várakozással tekintve a hamarosan hivatalba lépő új amerikai elnökre. Számít-e arra, hogy e gázai fejlemények véget vetnek az ilyen várakozásoknak?

– Ne feledjük el, hogy a béke-erőfeszítésekhez a Hamásznak nincs köze, Izrael a Fatahhal, Mahmud Abbásszal tárgyalt, s a viszony a Hamász és a Fatah között enyhén szólva sem jó. Abbász mérsékelt palesztin vezető, míg a Hamász szélsőséges, amelyet Irán és Szíria szponzorál. Így a tárgyalások folytatódhatnak.

- Akár egy ponton majd a megváltozott Hamásszal is?

– Ha a Hamász megváltozna, elismerné Izraelt, elfogadná a fennálló helyzetet és lemondana a terrorizmusról, akkor az egy más Hamász lenne, ám most nem az. Minden második nap deklarálja, hogy le akarja rombolni Izraelt. Hogyan tárgyalhatna Izrael olyasvalakikkel, akik nem hajlandók elismerni és el akarják tüntetni a térképről?!

- De nagykövet asszony, az utóbbi fejlemények számomra azt bizonyítják, hogy egy olyan engesztelhetetlen erő, mint a Hamász megtorpedózhat bármely békeerőfeszítést.

– A végén maguknak a palesztinoknak kell eldönteniük, hogy kit akarnak vezetőjüknek. Vagy Mahmud Abbászt, aki a békét keresi, tárgyalna és a két önálló állammal oldaná meg a palesztin kérdést, vagy a Hamászt, amely éppen ellenkezőleg, semmiféle békét, nyugalmat nem akar a térségben.

- A héten magyar lapban is megjelent hirdetésként a szaúdi békejavaslat, amelyet az Arab Liga és egy sor muzulmán ország is támogat. Mi erről Izrael véleménye?

– Izrael mindenekelőtt elismeréssel nyugtázza az Arab Liga készségét, hogy valamilyen egyezségre jusson velünk. Önmagában is jó dolog, hogy ha feltételekkel is, de tárgyalni akarnak, diplomáciai kapcsolatokat létesíteni. Pozitívan fogadjuk, ha valaki a békére törekszik. Viszont nem tekinthetünk el a javaslat problematikus elemeitől. Utal az ENSZ Biztonsági Tanácsának 194-es számú határozatára, amely biztosítaná a palesztinoknak az ún. hazatérési jogot, ami azonban a zsidó állam végét jelentené. Erről le kell mondaniuk, a tárgyalásokat enélkül lehet folytatni, ezen tehát nem is alapulhat megoldás. Izrael azonban ebben a fontos dokumentumban a nyitást látja, amely elvezethet a békéhez, hiszen ez az első alkalom, hogy az Arab Liga valójában elismeri Izraelt, de ezt a problémát meg kell oldani.

- Vagyis az arab világ e kulcskérdésben, a visszatérés jogában ugyanazon az állásponton maradt, mint évekkel ezelőtt?

– Voltaképpen igen. Erről a kérdésről az arabok körében régóta folynak viták, s ők maguk is tudják, hogy ez probléma. Különféle formulák születtek, miként említsék ebben a békejavaslatban, hiszen tisztában vannak vele, hogy ez mekkora probléma Izrael számára. Ha a tárgyalások, az alkudozás kezdőpontjának tekintik, akkor nincs is vele baj. De ha a végső rendezés részének képzelik, akkor természetesen nem megy, mivel Izraelben konszenzus van a „visszatérés joga” ügyében, s nincs párt, amely elfogadná, hogy a palesztinok jogot kapjanak az Izraelbe való visszatelepülésre.

- Miként értékeli az európai, benne a magyar és jelesen a sajtóreakciókat a gázai hadműveletre?

– Úgy látom, hogy a magyarok nagy megértéssel tekintenek Izrael pozíciójára, és elismerik, miként az Európai Unió is, Izrael jogát az önvédelemre. Ez alapvető és nagyon fontos. Az is érthető, hogy a nemzetközi közvélemény aggódik a humanitárius helyzet miatt és ez természetesen Izrael számára is fontos szempont, s mi nagyon érzékenyen tekintünk a palesztin lakosság helyzetére. A hadműveletek közben is több száz teherautó érkezhetett Gázába humanitárius rakománnyal, gyógyszerekkel és hasonlókkal, ami annak jele, hogy Izrael nagyon is tisztában van az emberiességi szempontokkal és nem akar humanitárius katasztrófát.

- Mit szólt azokhoz az újságcímekhez, amelyek „izraeli mészárszéket” hirdettek első oldalukon?

– Szerintem ez teljességgel kiegyensúlyozatlan, egyoldalú beállítás. Nem bántam volna, ha azt is megemlítik, hogy Izrael nyolc éven át szenvedett a Hamásztól és a rakétatámadásoktól. Megnézném, hogy ők mit mondanának, mit sürgetnének, ha – teszem azt – Magyarország volna hasonló helyzetben, mint Izrael. Magyarország vagy bármely más állam eltűrne ilyesmit nyolc éven át? Kétlem. S ne feledjük el, hogy hányszor figyelmeztettük a Hamászt a következményekre. Izrael nagyon is visszafogta magát nagyon sokáig. Ami a katonai akciót illeti, legalább két éve a levegőben volt a lehetősége, de türtőztettük magunkat és közvetítőkön keresztül minden módon megpróbáltuk, hogy erre a lehetőségre figyelmeztessük a Hamászt, hogy álljon le a támadásokkal.

- Maradva Magyarországnál: nagykövet asszony, ön több nyugati kollégájával együtt konferenciát szervez márciusra a növekvő antiszemitizmus, rasszizmus és az ellene való küzdelem kérdéseiről. Mi a céljuk ezzel a konferenciával?

– A cél felhívni a figyelmet erre a jelenségre. Vitát kezdeményezni róla, hogy az emberek megértsék: az antiszemitizmus nagyon káros, nemcsak Magyarországon, hanem a szerte a világban, bárhol létezzen is. S ha nem beszélünk ezekről a kérdésekről, nem vitatjuk meg és nem lépünk fel ellene, akkor megismétlődhet az, ami egykor történt. Egy demokratikus országban ez nem maradhat megvitatás nélkül.

- Tükrözné ez a konferencia azt, hogy ön, mint Izrael nagykövete tart a potenciálisan növekvő antiszemitizmustól hazánkban?

– Nem lehet tagadni, hogy az antiszemitizmus létezik Magyarországon. Azt hiszem, elmondhatjuk azt is, hogy az elmúlt esztendőben a helyzet romlott. Azt nem mondhatnám, hogy itt a legrosszabb a helyzet a világon, mert ez természetesen nem volna igaz. De a múlt és az általános világhelyzet, tehát nemcsak a magyar helyzet ismeretében, ezzel a problémával szembesülni kell valamennyi országban. Különféle módokon. S egy konferencia az egyik módja foglalkozni e jelenséggel, ha valóban fel akarjuk rá hívni a figyelmet, ha azt akarjuk, hogy az emberek és kivált a sajtó ezt tegyék. Ha tényleg komolyan akarjuk megvitatni. Ez voltaképpen egy tanulási folyamatnak is tekinthető.

- Terveznek meghívni magyar politikusokat, közéleti személyiségeket e konferenciára? S egyáltalán: milyen típusú konferenciára gondolnak?

– Ezt a konferenciát közösen szervezzük a Közép-európai Egyetemmel. Előadások lesznek külföldi, közte izraeli szakértőkkel. Természetesen nagyon szeretném, ha politikusok is eljönnének e konferenciára.

- Meghívják őket?

– Még nem gondolkodtunk róla konkrétan, hogy kiket hívjunk meg, de bizonyosan nem bánnánk, ha politikusok is megjelennének. Ez persze egy tudományos tanácskozás lesz, amely azonban a mai fejleményeket is megvitatja, vagyis azt, miként lehet küzdeni e káros jelenség ellen.

- Mivel ezt a konferenciát nálunk állomásozó diplomaták szervezik, az ember feltételezi, hogy a rejtett cél tudatosítani a magyar közvéleményben, hogy a külvilág figyeli azt, ami nálunk történik. Jól gondolom?

– Nem hinném, hogy konferenciát kellene szervezni avégett, hogy az emberek tudatában legyenek: minden a világ szeme előtt zajlik. De hiszen nyitott globális világban élünk, és szerencsére minden átlátható. Ez tehát nem annyira annak jelzése, hogy a külvilág figyel, hiszen az folyamatosan történik, az emberek tudnak arról, mi történik más országokban. Az elmúlt évben egy sor cikket láttam a világsajtóban a magyarországi helyzetről. Jól emlékszem például a Der Spiegel nagy cikkére a Magyar Gárdáról. Igen, a kis országok életére is odafigyelnek.

- Izraelben, a kormányában és közvéleményében tapasztalható aggodalom a magyarországi antiszemitizmus miatt?

- Az izraeliek érthető módon nagyon érzékenyek az antiszemitizmus minden formájára, megjelenésére, bárhol a világon. Ilyen értelemben aggodalmat keltettek például bizonyos magyarországi fejlemények is az elmúlt évben. Elegendő csak a Magyar Gárdát említeni, megmozdulásait az összes jelvényeikkel és jelképeikkel, amelyek felzaklathatnak mindenkit, kiváltképpen a holokauszt túlélőit, akik emlékeznek a hasonló jelképekkel terhes korszakokra. Tökéletesen érthető, ha ilyen jelképek érzékenységeket érintenek és elutasítást váltanak ki az izraeliekben. Amikor ilyen fejleményekre kerül sor az egyes országokban, így Magyarországon is, azokról az izraeli média beszámol, az emberek tudnak, olvasnak róla.

- Elégedett azzal, ahogyan a magyar politikai vezetők, beleértve az ellenzékieket is, foglalkoznak az antiszemita jelenségekkel?

– Úgy látom, a kormány sok erőfeszítést tesz az antiszemitizmus leküzdésére, s láttam ellenzéki nyilatkozatokat is, amelyek bírálták az antiszemita megnyilvánulásokat. Úgy vélem, mindenkinek kötelessége minden tőle telhetőt megtenni e csúnya jelenség, az antiszemitizmus ellenében.

(Avar János - vasarnapihirek.hu)

barikád.hu

(KL)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.